Június 14-én Ausztria ellen kezdi meg nagy utazását válogatott csapatunk, így sorozatunk első alanya az osztrák labdarúgó-válogatott lesz.
A "sógorok" veretlenül, mindössze egy döntetlennel, és egészen elképesztő, 22-5-ös gólkülönbéggel kvalifikálták magukat a seregszemlére. De vajon tényleg ilyen erősek?
Edzőjük egyébként Marcel Koller, egy svájci szakember aki 2011 óta irányítja a csapatott, de dolgozott már Németországban a Bochum és a Köln, valamint Svájcban, a Grashoppers és a St.Gallen csapatainál.
A csapat alapfelállása 4-2-3-1. A két szélsőhátvéd általában szorosan az oldalvonal mellett helyezkedik, szerepük többnyire passzív, ritkán támogatják beadásokkal az elülső embereket. A két védekező középpályás egyike szokott felhúzódni a támadásokkal. A csapat legjegyzettebb játékosa egyértelműen David Alaba, a Bayern futballistája, aki rendkívül szabad szerepkörben játszik. Noha védekező középpályásként indul, rendszeresen kisegít a szélre, kényszerítőre kínálja magát, sőt alkalmanként egészen a középcsatár pozíciójáig felmerészkedik. Egyszóval: bejátssza az egész pályát, akárcsak Münchenben.
A szélsők általában nem szoktak helyet cserélni az árnyékékkel. Junuzovic pedig az árnyékék klasszikus esete: az ék mögül érkezik rendszeresen a kapu elé, mintegy második csatárnak.
Az osztrákok támadásépítése nem túl kombinatív, a legyakoribb elem a mélységi passz az elülső játékosok felé. Kényszerítőt csak ritkán láthatunk, akkor is leginkább alaba bevonásával. a másik leggyakotibb elem a hosszú indítás, illetve az átlós keresztlabda a szélekre. Védelmi vonal áttörésükre is a mélységi passzok, mélységi indítások, beadások a jellemzőek. Arnautovic gyakran kerül egy az egy elleni szituációba, ezeket általában nem lövéssel, hanem beadással fejezi be.
A támadásépítésükben az egyszerűség mellett akad jónéhány hiányosság is: labdakihozatalnál a legnagyobb problémájuk a középső területek bejátszásával adódik.A védekező középpályások a játék ezen fázisában nem helyezkednek jól, általában eltűnnek az ellenfél játékosainak passzárnyékában.
Nincs betöltve a védelem és a középpálya közötti terület
Különösen Baumgartlinger rossz helyezkedése szembetűnő. Érezhető, hogy a labda felvétele az ő feladata lenne, ezt azonban nem igazán tudja megoldani.
Így tengelyben a fő megoldás a labdakihozatalra mélységi passz Arnautovicnak, ő azonabn nem mindig lép vissza eléggé. Ezenkívül a szélsők és a támadók nagyon magasan helyezkednek, így a csapat vertikális kompaktsága nem tökéletes. Ebből kifolyólag a gegenpressing szituációk is inkább magas zónákban alakulnak ki.
A csapat kompaktsága nem az igazi.
A kontrajátékuk valamivel kifinomultabb, itt a játékosok közelebb vannak egymáshoz, s viszonylag egységesen fejlődnek fel. Igazán gyors embereik azonban nincsenek, itt is egyszerűbb kombinációkat használnak. Alaba gyakran rendkívül magas, mondhatni csatárpozícióban van.
Védekezésben 4-4-2-ben állnak fel. ez többnyire rendben működik náluk, noha van néhány apró hiányosság. Magasan csak a két csatár támad le, ez viszont inkább csak passzív zavarás. Továbbá a két szélső hajlamos kiszakadni a négyesláncból, területet hagyva maguk mögött.
Ebbe a hibába néha a két középső középpályás is beleesik, néha így nem tökéletes a horizontális kompaktság.
Összességében jó eredményei ellenére Ausztria játéka nem túl kombinatív. Kontráik valamivel veszélyesebbek, de tekintve, hogy a magyar válogatott labdavesztés után jól zár vissza, nem jelent megoldhatatlan problémát. Szervezett és fegyelmezett játékkal, jó helyzekihasználással nem tartok elképzelhetetlennek egy szoros magyar győzelmet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése