Real-Atlético meccselemzés

Real Madrid-Atlético Madrid

Bajnokok Ligája-döntő

meccselemzés

Az összeállítások

Egyik oldalon sem volt igazán hiányzó, a Real oldalán azonban bekerült a csapatba Casemiro, így stabilabbá téve a középpályás szűrést. A formációk is a szokásosoak voltak, a Real 4-3-3-ban, míg az Atlético 4-2-2-2- szerű felállásban kezdett.

Első félidő

Simeone csapata azonnal nekikezdett az agresszív letámadásnak, az első percekben magas színvonalat nem, csak sok párharcot és szabálytalanságot láthattunk.

Az Atlético letámadása az első percekben.

 Aztán negyedóra elteltével egy szabadrúgás után a Real Madrid Ramos bevetődésével megszerezte a vezetést. Ne kerteljünk, les volt.

A gól után mintha megzavarodtak volna a matracosok, védekezésükbe szokatlanul több hiba csúszott. Elsősorban az agresszivitás hiányzott tőlük, ezalatt azt kell érteni, hogy nem volt elég presszió a labdán, szabadon hozhatta ki azt a Real. Ez egyébként gyakran mélységi passzokkal történt meg, mestere Toni Kroos.

Ami a Realt illeti, egészen visszahúzódtak, csak a saját térfelükön támadták le aktívan az ellenfelet. Ahogy arra a félidei televíziós elemzésben Hegedűs Henrik remekül rávilágított, ennek az volt az oka, hogy labdabirtoklásra késztették az Atléticót, nem is ment nekik a játék rendezett védelem ellen. Legalábbis ekkor még. Egyébként innen is KÖSZI a szerkesztőknek, hogy végre hozzáértőt hívtak szakérteni a királyi tévébe.

Hiba az Atlético csapatszerkezetében, nem kontrollálják a pálya közepén. Griezmann és Torres beragadva a védők mögött, a középpálya nem támogatja őket.

A Real tehát uralta az első félidőt, a játék képe alapján jogosan vezetett, noha a góljuk éppen nem volt szabályos.

Második félidő

Az új játékrészre egy új Atlético futott ki a gyepre. A csapatszerkezet feljavult,a két szélsőhátvéd feljebb lépésével, valamint a szélsők bemozgásával az Atlético képessé vált arra, hogy birtokolja a labdát. Noha passzjátékuk rutintalanság révén nem volt teljesen gördülékeny, arra elegendőnek bizonyult, hogy beszorítsák a Realt.

Az új Atlético. A két szélsőhátvéd fellép, a szélsők beljebb húzódnak. Griezmann visszalép.

A második félidőt egyértelműen uralta az Atleti, megszokott stílusuktól eltérve is lefocizták a királyiakat.

Védekezésben a Real egyébként akkor sem jött a félpályánal feljebb, amikor megtehette volna. Zidane húzása tehát Simeone zsenialiása révén a kezdeti siker után  csúnyán megbukott, rövidesen egyenlített az Atlético. 

4-1-4-1 a félpályán.

Amilyen jól visszahozta a mecse fiait Simeone, legalább akkora hibát követett el azzal, hogy az egyenlítés után visszább parancsolta csapatát. A Realnak ezután több komoly helyzete is akadt, elsősorban a pálya közepén támadtak. Marcelo gyakran lépett be a félterületbe.

Félpályán ülő 4-4-2.

A Real csapatszerkezete, Marcelo belép a félterületbe.

Mivel döntés nem született, hosszabbításra került sor. Itt a csapatok labdabirtoklása kiegyenlített volt, hiszen a fizikai fáradtság miatt egyikük sem tudott igazán eredményes védekezést bemutatni.

A tizenegyespárbaj eseményeit már alighanem mindenki ismeri, az első három körben nem hibáztak a csapatok. Ezt követően Ramos gólja után juanfran kapufát talált, Ronaldo viszont higgadt volt, megszerezve a fehérek tizenegyedik címét.

Taktikailag változatos meccset láttunk, két ellentétes félidővel. Az idegek harcát a Real bírta jobban, az Atlético, úgy tűnik, megmarad a szimpatikus vesztes szerepében...

Magyarország-Elefántcsontpart meccselemzés

Magyarország-Elefántcsontpart meccselemzés

Nem estünk egyik ámulatból a másikba a tegnapi meccs láttán, de azért néhány következtetést így is levonhatunk a magyar válogatott tegnapi játéka kapcsán. A mai  cikket tehát erre fogom kihegyezni.

A védelembe a magyar válogatottnál visszatért Juhász, Nagy Ádám pedig sérüléséből felépülve bekerült a kezdőcsapatba. A sérült Elek helyett Pintér feladata lett(volna) a pálya szívének betöltése A balszélen a jobblábas Gyurcsó, a jobbon a ballábas Dzsudzsák kezdett, Kleinheisler játszott Szalai mögött.

Az első félidőben mi birtokoltuk többet a labdát, de az igazi átütőerő hiányzott a játékunkból.

Labdajáratáskor a két szélsővédőnk felhúzódott, Nagy Ádám pedig visszalépett segíteni a középhátvédeknek. Ő egyébként szokásához híven jól játszott, nagyon intelligensen helyezkedett. Nem csodálkoznék, ha nyáron külföldi csapat szerződtetné, noha ő azt mondta, maradna a Fradiban.

Azzal, hogy Nagy Ádám visszalépett a védővonalba, A két középről induló játékosunk közül Pintérnek kellett volna visszább lépni mélységet biztosítva, hiszen Kleinheisler inkább magasabban, a kapu előtt tudja igazán kamatoztatni a képességeit. Pintér azonban szinte mindig rosszul helyezkedett, gyakran egyvonalban voltak Kleinheislerrel. Ráadásul A szélsőhátvédek és a szélsők is egyaránt teljesen a vonal mellett játszottak, egymással egy vonalban.

A védelem és a középpálya közötti terület a senki földje

Az egyébként nem lett volna hülyeség, ha a szélsőhátvédek alkalomadtán a félterületbe belépnek, mert ez ellensúlyozhatta volna Pintér helyezkedési hibáit, s megkönnyíthette volna a labdakihozatalainkat. Így viszont a helyzeteink leginkább a szélsőkhöz játszott átlós keresztlabdákat követően alakultak ki.

A védekezésünk ellenben jól működött, magasan és jól támadtuk le az elefántokat, labdavesztés után jól zártunk vissza, valamint védőinket sem tudták átjátszani a vendég támadók.

Magyar letámadás

A védekezés többnyire rendben van, bár itt Dzsudzsáknak beljebb kéne lennie

Labdavesztés után jól zárunk vissza

Sajnos a játékunk a második félidőben sem javult sokat, az elefántcsontpartiak pozícionális struktúrája viszont igen, így a letámadásunk már nem hozta annyira zavarba őket. Így ebben a játékrészben már ők irányítottak, a mieink játékában pedig ugyanazok a gyermekbetegségek maradtak fellelhetőek. A cserék sem hoztak igazán színt a játékba, s így felemás 0-0 lett a meccs vége.

Hiba a pozícionális struktúrában, pirossal jelöltem egy lehetséges megoldást

Noha a védekezésünk jól működött, s a széleken voltak ígéretes támadásaink, nekem mégis hiányérzetem maradt a meccs kapcsán. A pálya közepén nagyon tanácstalanok voltunk, pedig a mai modern futballban ott vannak a legfontosabb területek. Bízom benne, hogy ezeken a hibákon sikerül majd javítani, mert ez tovább javítaná az EB-esélyeinket.

Liverpool-Sevilla meccselemzés

Liverpool-Sevilla

Európa Liga-döntő meccselemzés

A meccs első félórájában a színvonal finoman szólva se verdeste az egeket. Mindkét csapat agresszív letámadással próbálkozott. Noha a presszing mindkét oldalon hagyott maga után kívánnivalót, így is többnyire sikeresen gyakoroltak egymásra nyomást a felek. Támadásban ugyanis mindkettejük pozícionális struktúrája csapnivaló volt, így nagyon sokszor kényszerültek a játékosok hosszú labda megjátszására.

Két liverpooli is presszionálja a labdást, nem lehet előrejátszani.

A Liverpoolnak sem ment jobban a labdakihozatal. Pirossal jelöltem egy lehetséges megoldást:

 A Liverpool letámadásában egyébként voltak hányosságok. Sokszor egy-egy játékos messze kirontott a láncból, amit a többieknek nem sikerült megfelelően fedezniük. Olykor kompaktsági problémájuk is volt.

Az első félidőben a Liverpoolnak néhány perces periódusai voltak, amikor tudott dominálni-az egyik ilyenből Sturridge szép lövéssel mindjárt be is talált- míg a másik oldalon jóformán helyzet sem alakult ki.

A második félidő elkezdődtével sevillai oldalon Krychowiak elkezdett mélységben visszlépegetni. Ez volt a kulcsmomentum. Ezzel ugyanis nemcsak létszámfölényt alaktottak ki az első harmadban a letámadó vörösökkel szemben, de a lengyel egyszeriben megfelelő mélységet is adott a Sevilla labdakihozatalainak. Ráadásul ezzel a húzással egyszeriben ki is használták a Liverpool letámadásának előbb említett gyengeségeit.

Krychowiak visszalép

A szemléltő képen épp a második gólt megelőző labdajáratás látható. A folytatásra alighanem mindannyian emlékszünk, káprázatos akció volt.

A Liverpool a gól után becsülettel próbálkozott, de játékából hiányzott az átütőerő. A Sevilla viszont újabb gólt szerzett-tényleg nem volt les.

A vörösök helyzete ezután tovább romlott. Klopp még két csatárt hozott be Sturridge mellé. A meccs végső fázisában a csapat játéka már egészében erre épült-hosszú indítást küldeni feléjük. Ezek hatástalanok voltak, annyit sikerült elérni ezzel, hogy szétszakadt a csapatszerkezet.

 Presszió alatt a labdás. Támogató társa nincs, a mgöttes területet a csapat nem biztosítja. Kontrát is kaptak belőle.

Egy másik példa a szétszakadt csapatra. Ez a szituáció egy hosszú indítást követően alakult ki.

A Sevilla támadójátéka tehát egyetlen egyszerű húzással szinteket lépett előre a második félidőben, egyszersmind kihasználva a Liverpool presszingjének gyengeségeit. Megérdemelten nyerte tehát Emery csapata zsinórban harmadszor is az Európa Ligát. Klopp Liverpooljának még van mit fejlődnie, ha ez sikerül, jövőre végre komoly tényezők lehetnek az angol bajnokságban.

Leicester City elemzés

Leicester City elemzés

2016. május 2-án megesett a futballtörténelem egyik legnagyobb szenzációja. Az angol bajnokságot az esélytelennek tartott Leicester City csapata nyerte, megelőzve a fonttízmilliókból összerakott nagyágyúkat. De mi vezetett ehhez a példátlan sikerhez? Jelen cikkemben ennek járok utána.

Az biztos, hogy a dolgok nem így indultak. A tavaly még éppencsak bennmaradó ókák thaiföldi edzőtáborában rasszismussal tűzdelt szexbotrányba keveredett a klub több játékosa, akitől a tulajdonos megvált, kiegészítve Nigel Pearson edzővel.

Ezek után nevezte ki a thaiföldi tulajdonos Claudio Ranierit. Őt is sokszor leírták már, lévén nincsenek igazi eredményei.Intertotó Kupát, nemzeti kupákat és másodosztályú bajnokságot már többször több csapattal nyert, de ennél többet soha.

A Leicester az idény előtt nagyjából 20 millió fontot költött . Ez messze nincs annyi, mint a nagycsapatoké. A Rókák olcsón, de pofátlanul tudatosan igazoltak, s szerzeményeik telitalálatok lettek.

Még azt sem merném állítani, hogy a Rókák úgymond középszerű kerettel érték el ezt a sikert. Persze-persze a manchesteri csapatok költségéhez képest igen, de ne kerteljünk, több világklasszis teljesítményt is láthattunk kék mezben, ezekre később részletesen is kitérek.

Ha nagyon leegyszerűsítjük, a csapat legnagyobb ereje a védekezésből támadásba való villámgyors átmenetben rejlett. De én nem az a fajta szerző vagyok, aki szeret mindent egy mondatban elintézni. Ahhoz, hogy a dolgok mélyére lássunk, meg kell vizsgálni a részleteket, s a miértekre kell keresni a választ.

Szóval a csapat legveszélyesebb fegyvere az volt, amikor agresszív területvédekezés után villámgyorsan átrendeződtek támadásba. Ezzel kezdeném tehát a részletes elemzést.

Védekezésben rendkívül keskeny és agresszív 4-4-2-ben álltak fel, tökéletesen hű maradva Sacchi alapelveihez. A világon ezt, az Atleticóval karöltve, talán ők csinálják a legjobban.

Szemkápráztató.

Itt is látszik.

Az együttes labdaszerzésük hihetetlenül agresszív, a labda körüli rombusz alsó, két oldalsó, sőt esetenként a felső tagja(ez általában Okazaki) is a labdást presszionálja.

Agresszív labdaszerzés

Ami a letámadás magasságát illeti, itt is abszolút modern volt a felfogás. Ha volt rá vezérlő jel, a csapat akár magasan is letámadott.

Okazaki presszionál.

Mahrez presszionál, az eredmény:gól

Na, és most jön a lényeg.Labdaszerzés után Mahrez, Okazaki, Vardy, de gyakran Albrighton is az üres területeket támadják.Ez a játékszervezés jól kihasználja az ő gyorsaságukat, különösen Vardyét. A Rókák egyébként kompaktan csapatként érnek fel, elképesző gyorsasággal. Drinkwater is fellép például, míg a két szélsőhátvéd-a legújabb nemzetközi trendeknek megfelelően- a félterületben biztosít. Visszatérve a védekezésre, meg kell említenem Kantét, aki a szezon egyik nagy felfedezettje. Ő a labdaszerzések fő felelőse, ebben talán idén senki nem nyújtott jobb teljesítményt nála.

Mahrez, Okazaki és Vardy is azonnal az üres területbe indul. Ezekből a szituációk a legveszélyesebbek.

Ami a felépített támadásokat illeti, ez másodlagosnak tűnhet. Maga Ranieri mondta, hogy nem akarják mindenáron birtokolni a labdát, ha kevés húzásból is veszélyesek a támadásaik. Ennek ellenére tavaszra ebben is fejlődtek. Néhány csapat ugyanis nem helyezte őket nagyon nyomás alá, így megmutathatták, mit tudnak ilyen szituációban. Noha a felépíett támadásaik nem olyan veszélyesek, mint a kontráik, azért badarság lenne azt állítani, hogy egyáltalán nem azok. Ebben is Mahrez az egyik kulcsember, hiszen nem csak gyors, de jól cselez, valmint ő osztotta ki idén a legtöbb gólpasszt a ligában. Elképesztő a fiú, nem csoda, hogy máris szóba hozták nagy csapatokkal.

Ezen a ponton meg kell említeni Vardyt és Okazakit is, akik robbanékonyságukat itt is kamatoztathatják.

Meglátásaim szerint a Leicester könnyebben építette fel a támadást, ha a kapus, Schmeichel hosszú kirúgással hozta játékba a labdát. Ha azonban hátulról, lapos passzokkal próbálták meg építkezni, akkor középen már adódtak problémák. 

 Támadásban Simpson és Fuchs nem nagyon lépett fel, alá-vagy mögékerülő mozgásokat szinte egyálalán nem csináltak. A védőharmadban ezt ellensúlyoták a két belső középpályás visszalépései, a középpálya és a támadósor közötti területen viszont már nem sikerült ugyanezt megoldani.

Drinkwater visszalép

 Okazaki gyakran mélyen visszalépett a középpályára, pozíciója azonban a magasabban helyezkedő támadók miatt betöltetlen maradt, ami sok hosszú labdát eredményezett.

  

A széleken valamivel jobban ment nekik, lévén Okazaki sokszor belépett a félterületbe és az egyik belső középpályás is odamozgott segíteni.

Ugyanez az attitűd volt megfigyelhető bedobásnál, mind támadó,-mind védekezőrészről. Mondanom sem kell ez a megoldás megkönnyíti a labdavesztés utáni visszatámadást is(gegenpressing).

Labdás oldal túltöltése bedobásnál.

A Leicesterre egyébként a gegenpressing szituációk nem nagyon jellemzőek, hiszen a labdavesztések jobbára hosszú indítás után, megtámadhatatlan zónákban történnek. 

Hogy mire lehetnek képesek jövőre? Kulcskérdés, hogy meg tudják-e tartani alapembereiket, Legfőképpen Kantét és Mahrezt. Ha igen, akkor semmi kétségem nincs afelől, hogy jövőre még erősebbek lehetnek. Védekezésük, labdaszerzésük és kontrajátékuk az egyik, ha nem a legjobb a világon. Felépített támadásban még fejlődhetnének, de ott sincsenek kijavíthatatlan hibák. És akkor a futballtörténelem egyik legnagyobb sztorija akár tovább is íródhat...

Bayern-Atlético meccselemzés

Bayern-Atlético meccselemzés

Az összeállítások

Simeone csapatába visszatérhetett Godín, egyébként ugyanazt a tizenegyet küldte ki a pályára az argentin mester, mint a múlt héten. Guardiola csapatában annál több változás volt. A védősorban Alaba ismét a megszokott helyén, baloldalt játszott, Martínez párja pedig Boateng lett. A csapatba bekerült a sokak ltal követelt Müller, Costa és Ribéry tükörszélsőt játszott Lewandowski mögött, Vidal pedig Thiago kárára maradt bent a csapatban, ami fizikálisan feljavította a bajorokat, hiszen az exbarcás fiatal ebben nem kimondottan erős.

A Bayernre az előző meccshez képest rá sem lehetett ismerni. Guardiola csapatának rendkívül rugalmas szerkezete volt. Müller hozta a szokásos mozgékonyságát, Ribéry és Costa is sokat váltottak pozíciót. Talán a legnagyobb kulcsszerepe azonban a szélsőhátvédeknek volt. Ezúttal nemcsak hamis szerepkörben játszottak, hanem mögékerüléseket is végrehajtottak. Azért szívesen mozogtak befelé is, ennek mind a labdakihozatalkor, mind pedig áttöréskor hasznát látta a hazai csapat.

Madridban nagy gondot okozott a bajoroknak az Atlético agresszív letámadása, mely ellehetetlenítette a müncheni labdakihozatalokat. Ezt a problémát most nagyszerűen oldotta meg Guardiola: a szélsőhátvédek a félterületben helyezkedtek, a középpályáról pedig nemcsak Alonso, de Vidal is visszább lépett segíteni a középhátvédeknek.

Támadásban a Bayern pozicionális struktúrája szenzációs volt:nagyszerűen összekapcsolódtak a játékosok, mindig létszámfölényt kialakítva egy némileg aszimmetrikus szerkezettel. Azzal, hogy a szélsők most nem taposták az oldalvionalat, a Bayern a pálya közepét is sokkal joban uralta, ami az odavágón az egyik legnagyobb hiányossága volt.

E nagyszerű támadásszervezés okán a matrancosok semmit nem tudtak felmutatni kiváló letámadási képességükből. A Bayern nagyszerűen járatta a labdát, mindig volt szabadon megjátszható emberük. Az Atlético számára így nem igazán adódott alkalom, pontosabban vezérlő jel, amikor hibára késztethette volna a bajorokat.

A kapu előtt is valamivel hatékonyabbak voltak Lewandowskiék, ami egyenes következménye a Bayern dinamikusabb támadójátékának. Müller megmutatta, mennyire hiányzott az odavágón, rendkívül hasznosan, mozgékonyan játszott Lewandowski mögött.

A gól végül nem ezekből, hanem egy szerencsésen megpattanó szabadrúgásból jött össze. Szerencséje márpedig annak van, aki megdolgozik érte: a Bayern egyértelműen urala az első félidőt, s megérdemelten vonulhatott előnnyel a szünetre. Ha azonban a büntetőt Müller nem hibázza el, lehet végleg megfordult volna a párharc sorsa.

A második félidőben az Atlético védekezésben 4-5-1-re váltott. Ezzel valamivel több labdát szereztek a középpályán, de még mindig dominált a Bayern. A vendégek azonban gyakorlatilag az első igazán veszélyes támadásukból egyenlítettek. Ezzel ismét továbbjutásra álltak, így ezek után már nem is nagyon próbálták erőltetni a magas letámadást.

4-5-1/4-1-4-1

A Bayern továbbra is dominál

A Bayern ezután is uralta a labdát, noha az Atlético fala középen áttörhetetlen volt. A Bayern helyzetei egyrészt beadásokból, másrészt kontra után alakultak ki, labdavesztés után direkten játszot Guardiola csapata.


Röviddel a vége előtt aztán bebiztosíthata volna a továbbjutást az Atlético, ám a-valljuk be, jogtalan-büntetőt Neuer védte. Az utolsó perceket is végigtámadta a Bayern, Simeone pedig Partey becserélésével még egy fokkal defenzívebbé tette csapatát. De hát neki ez is elég volt...

A Bayern tehát nem tudta bevinni a mindent eldöntő csapást, így az Atlético jutott be elsőkként az idei döntőbe. Nehéz megmondani, mennyire igazságos ez így, az első meccs alapján az Atlético, a második meccs alapján viszont a Bayern érdemelt volna továbbjutást. Az Atlético védelme kétségtelenül az egyik a legjobb a világon, a másik oldalon Guardiola pedig megmutatta, hogy igenis vannak zseniális ötletek a tarsolyában. Kíváncsi leszek, mire jövőre a Cityvel, és azt is tűkön ülve várom, mit fog Ancelotti Münchenben megvalósítani.

Atlético-Bayern meccselemzés

Atlético-Bayern meccselemzés

Az összeállítások

Guardiola Robbenre és Badstuberre sérülés, Boatengre hosszú kihagyás miatt nem számíthatott, így a védelem tengelyében az Alaba-Martínez kettőssel kezdett. Bernat és Lahm picit befelé, hamis szélsőhátvédet játszottak. Coman a jobb-Costa a baloldalra került, klasszikus szélsőt játszva, míg a középpályás játékot az Alonso-Thiago- Vidal hármasnak kellett megoldania. Müller tehát meglepetésre nem kezdett, aminek meg is lett a hátránya, majd később bemutatom. Simeone legnagyobb hiányzója Godín volt, őt Savic pótolta, az eltiltásából visszatért Torres pedig kezdőcsapatba jelöltetett.

Forrás:Origo

Az Atlético hazai pályán nagyon magas presszinggel kezdett, már a labdajáratás során megtámadva a Bayern játékosait.  Gyakran kényszerítették őket hátrapasszra vagy előrevágott labdára. Ez, mondjuk betudható annak is, hogy a Bundesligában a Bayernnek elég a sokkal lassabb tempó is, ami egy ilyen csapat ellen viszont kevés. Ez az idő is elég volt az Atlético játékosainak, hogy leszűkítsék a területeket, s presszió alá helyezék a Bayern védőit.

A bajor labdakihozatalok tehát komoly ellenálásba ütköztek,de ezt részben maguknak is köszönhetik.Guardiola terve a hamis szélsőhátvédekkel az volt, hogy így könnyű Comant és Costát egy fordítással megjátszani, eztán pedig beadásokkal illetve egy az egyekkel áttörni a matrancosok

védelmét, de ez kevésszer sikerült.Alant látszik, miért:

Azzal, hogy Bernat és Lahm hamis szélsőhátvédként a félterületben játszott, esély sem volt a széleken kihozni a labdát, pedig a magasan letámadó Atleticóval szemben ez nem is lett volna hülyeség.Alonso sokszor mélyen helyezkedett, Vidal pedig élve eltemetve futballozott, Fernandez és Gabí magabiztosan lezárta a pálya közepét. A Bayern három támadója pedig nagyon magasan helyezkedett így hosszú labdákkal sem lehetett megkeresni őket.

Az első tíz perc tehát egyértelműen az Atleticóé volt, nem sokkal ezután egy szép egyéni megoldásból a gól is megszületett.

A gól után a Bayern két középső középpályása elkezdett kijárni a szélek felé. Ezzel sikerült túltölteniük a széleket és a félterületet, s mivel a bajorok passzjátéka általában véve is feljavult, a huszadik perc környékén a Bayernnek sikerült a mérkőzés folyamán először beszorítani a

hazaiakat, ám  játékukból az egész meccs alatt hiányzott az átütőerő. Coman és Costa láthatóan szenvedett egy az egyben, csak gyenge beadásokra futotta tőlük, ráadásul bent sem volt senki, aki

támogatta volna Lewandowskit.

Forrás: FFT Stats Zone

 Na, ezért mondtam, hogy kár volt Müllert padoztatni, hiszen ő a játéknak pont ezen fázisában tudja a

legjobban kamatoztatni képességeit, valamint akkor se érzi idegenül magát, ha ki kell mozogni a szélekre.

A második félidő kezdetével az Atlético visszavett a presszingből. Lahm és Bernat valamivel feljebb lépett. Ez így összességében elég volt ahhoz, hogy a bajor labdakihozatalok működőképessé váljanak. A támadóharmadban jelenlévő problémák ugyanakkor továbbra sem oldódtak meg. Hiába próbálták a félterületet kontrollálni, ez nem mindig sikerült, sokszor csak a beívelésekre hagyatkoztak.

Lewandowski nagyon egyedül volt a tizenhatoson belül, Vidal pedig hiába ment fel mögé a második félidő elején, hatástalan volt. Ráadásul  ezzel még azt is sikerült elérie, nehogy megfelelő fölényben legyenek a félterületben, így a Bayern penetrációja-Alaba távoli lövését leszámítva-továbbra is csapnivaló volt.

Jobb helyezkedési struktúrával át lehetett volna törni a védelmet. A fenti képen felrajzoltam egy lehetséges kombinációt. Ám mivel Vidal ideje nagy részét a tizenhatoson belül töltötte, nem tudott nagy hasznára lenni a csapatnak.

Müller beállásával ugyan egy-egy védőt lekötött, de a Bayern továbbra is főként beívelésekkel próbálkozott, a kompakt Atlético-védelem ellen ez pedig kevésnek bizonyult.

Összességében megérdemelten nyerte a mérkőzést az Atlético Madrid. A pályán többnyire a matrancosok akarata érvényesült. 

A második félidőben ugyan dominált a Bayern, de ez részben az Atlético konfliktuskerülésének köszönhető, mert visszavettek a presszióból.

Guardiola a széleken akarta megverni az Atleticót, de az impotens támadójáték miatt ez nem sikerülhetett. Azt pedig már rengeteg szakértő leírta előttem: a mai futballban a vonalak melletti terület a legkevésbé fontos... 

A Bayern München nem tudta megfelelően kontrollálni a félterületet,középen pedig nem is próbálkozott. Nem biztos, hogy ez garantált sikert hozott volna, lévén az Atlético védelme az egyik, ha nem a legjobb a világon, de mindenképpen egy kis színt vihet a támadójátékba, s még egy vereség esetén is jobb szájízzel tekinthetnénk a Bayern teljesítményére. 

Noha Guardiolának igaza van abban, hogy kockázatot kell vállalni, nem így kellett volna.

 Ha a visszavágón Guardiola más területre koncentrálja a játékot, netán játékosai néhány

párharcot is nyernek, akár még a továbbjutás is összejöhet.  Ha azonban nem...