Bayern-Atlético meccselemzés
Simeone csapatába visszatérhetett Godín, egyébként ugyanazt a tizenegyet küldte ki a pályára az argentin mester, mint a múlt héten. Guardiola csapatában annál több változás volt. A védősorban Alaba ismét a megszokott helyén, baloldalt játszott, Martínez párja pedig Boateng lett. A csapatba bekerült a sokak ltal követelt Müller, Costa és Ribéry tükörszélsőt játszott Lewandowski mögött, Vidal pedig Thiago kárára maradt bent a csapatban, ami fizikálisan feljavította a bajorokat, hiszen az exbarcás fiatal ebben nem kimondottan erős.
A Bayernre az előző meccshez képest rá sem lehetett ismerni. Guardiola csapatának rendkívül rugalmas szerkezete volt. Müller hozta a szokásos mozgékonyságát, Ribéry és Costa is sokat váltottak pozíciót. Talán a legnagyobb kulcsszerepe azonban a szélsőhátvédeknek volt. Ezúttal nemcsak hamis szerepkörben játszottak, hanem mögékerüléseket is végrehajtottak. Azért szívesen mozogtak befelé is, ennek mind a labdakihozatalkor, mind pedig áttöréskor hasznát látta a hazai csapat.
Madridban nagy gondot okozott a bajoroknak az Atlético agresszív letámadása, mely ellehetetlenítette a müncheni labdakihozatalokat. Ezt a problémát most nagyszerűen oldotta meg Guardiola: a szélsőhátvédek a félterületben helyezkedtek, a középpályáról pedig nemcsak Alonso, de Vidal is visszább lépett segíteni a középhátvédeknek.
Támadásban a Bayern pozicionális struktúrája szenzációs volt:nagyszerűen összekapcsolódtak a játékosok, mindig létszámfölényt kialakítva egy némileg aszimmetrikus szerkezettel. Azzal, hogy a szélsők most nem taposták az oldalvionalat, a Bayern a pálya közepét is sokkal joban uralta, ami az odavágón az egyik legnagyobb hiányossága volt.
E nagyszerű támadásszervezés okán a matrancosok semmit nem tudtak felmutatni kiváló letámadási képességükből. A Bayern nagyszerűen járatta a labdát, mindig volt szabadon megjátszható emberük. Az Atlético számára így nem igazán adódott alkalom, pontosabban vezérlő jel, amikor hibára késztethette volna a bajorokat.
A kapu előtt is valamivel hatékonyabbak voltak Lewandowskiék, ami egyenes következménye a Bayern dinamikusabb támadójátékának. Müller megmutatta, mennyire hiányzott az odavágón, rendkívül hasznosan, mozgékonyan játszott Lewandowski mögött.
A gól végül nem ezekből, hanem egy szerencsésen megpattanó szabadrúgásból jött össze. Szerencséje márpedig annak van, aki megdolgozik érte: a Bayern egyértelműen urala az első félidőt, s megérdemelten vonulhatott előnnyel a szünetre. Ha azonban a büntetőt Müller nem hibázza el, lehet végleg megfordult volna a párharc sorsa.
A második félidőben az Atlético védekezésben 4-5-1-re váltott. Ezzel valamivel több labdát szereztek a középpályán, de még mindig dominált a Bayern. A vendégek azonban gyakorlatilag az első igazán veszélyes támadásukból egyenlítettek. Ezzel ismét továbbjutásra álltak, így ezek után már nem is nagyon próbálták erőltetni a magas letámadást.
4-5-1/4-1-4-1
A Bayern továbbra is dominál
A Bayern ezután is uralta a labdát, noha az Atlético fala középen áttörhetetlen volt. A Bayern helyzetei egyrészt beadásokból, másrészt kontra után alakultak ki, labdavesztés után direkten játszot Guardiola csapata.
Röviddel a vége előtt aztán bebiztosíthata volna a továbbjutást az Atlético, ám a-valljuk be, jogtalan-büntetőt Neuer védte. Az utolsó perceket is végigtámadta a Bayern, Simeone pedig Partey becserélésével még egy fokkal defenzívebbé tette csapatát. De hát neki ez is elég volt...
A Bayern tehát nem tudta bevinni a mindent eldöntő csapást, így az Atlético jutott be elsőkként az idei döntőbe. Nehéz megmondani, mennyire igazságos ez így, az első meccs alapján az Atlético, a második meccs alapján viszont a Bayern érdemelt volna továbbjutást. Az Atlético védelme kétségtelenül az egyik a legjobb a világon, a másik oldalon Guardiola pedig megmutatta, hogy igenis vannak zseniális ötletek a tarsolyában. Kíváncsi leszek, mire jövőre a Cityvel, és azt is tűkön ülve várom, mit fog Ancelotti Münchenben megvalósítani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése