Leicester City elemzés

Leicester City elemzés

2016. május 2-án megesett a futballtörténelem egyik legnagyobb szenzációja. Az angol bajnokságot az esélytelennek tartott Leicester City csapata nyerte, megelőzve a fonttízmilliókból összerakott nagyágyúkat. De mi vezetett ehhez a példátlan sikerhez? Jelen cikkemben ennek járok utána.

Az biztos, hogy a dolgok nem így indultak. A tavaly még éppencsak bennmaradó ókák thaiföldi edzőtáborában rasszismussal tűzdelt szexbotrányba keveredett a klub több játékosa, akitől a tulajdonos megvált, kiegészítve Nigel Pearson edzővel.

Ezek után nevezte ki a thaiföldi tulajdonos Claudio Ranierit. Őt is sokszor leírták már, lévén nincsenek igazi eredményei.Intertotó Kupát, nemzeti kupákat és másodosztályú bajnokságot már többször több csapattal nyert, de ennél többet soha.

A Leicester az idény előtt nagyjából 20 millió fontot költött . Ez messze nincs annyi, mint a nagycsapatoké. A Rókák olcsón, de pofátlanul tudatosan igazoltak, s szerzeményeik telitalálatok lettek.

Még azt sem merném állítani, hogy a Rókák úgymond középszerű kerettel érték el ezt a sikert. Persze-persze a manchesteri csapatok költségéhez képest igen, de ne kerteljünk, több világklasszis teljesítményt is láthattunk kék mezben, ezekre később részletesen is kitérek.

Ha nagyon leegyszerűsítjük, a csapat legnagyobb ereje a védekezésből támadásba való villámgyors átmenetben rejlett. De én nem az a fajta szerző vagyok, aki szeret mindent egy mondatban elintézni. Ahhoz, hogy a dolgok mélyére lássunk, meg kell vizsgálni a részleteket, s a miértekre kell keresni a választ.

Szóval a csapat legveszélyesebb fegyvere az volt, amikor agresszív területvédekezés után villámgyorsan átrendeződtek támadásba. Ezzel kezdeném tehát a részletes elemzést.

Védekezésben rendkívül keskeny és agresszív 4-4-2-ben álltak fel, tökéletesen hű maradva Sacchi alapelveihez. A világon ezt, az Atleticóval karöltve, talán ők csinálják a legjobban.

Szemkápráztató.

Itt is látszik.

Az együttes labdaszerzésük hihetetlenül agresszív, a labda körüli rombusz alsó, két oldalsó, sőt esetenként a felső tagja(ez általában Okazaki) is a labdást presszionálja.

Agresszív labdaszerzés

Ami a letámadás magasságát illeti, itt is abszolút modern volt a felfogás. Ha volt rá vezérlő jel, a csapat akár magasan is letámadott.

Okazaki presszionál.

Mahrez presszionál, az eredmény:gól

Na, és most jön a lényeg.Labdaszerzés után Mahrez, Okazaki, Vardy, de gyakran Albrighton is az üres területeket támadják.Ez a játékszervezés jól kihasználja az ő gyorsaságukat, különösen Vardyét. A Rókák egyébként kompaktan csapatként érnek fel, elképesző gyorsasággal. Drinkwater is fellép például, míg a két szélsőhátvéd-a legújabb nemzetközi trendeknek megfelelően- a félterületben biztosít. Visszatérve a védekezésre, meg kell említenem Kantét, aki a szezon egyik nagy felfedezettje. Ő a labdaszerzések fő felelőse, ebben talán idén senki nem nyújtott jobb teljesítményt nála.

Mahrez, Okazaki és Vardy is azonnal az üres területbe indul. Ezekből a szituációk a legveszélyesebbek.

Ami a felépített támadásokat illeti, ez másodlagosnak tűnhet. Maga Ranieri mondta, hogy nem akarják mindenáron birtokolni a labdát, ha kevés húzásból is veszélyesek a támadásaik. Ennek ellenére tavaszra ebben is fejlődtek. Néhány csapat ugyanis nem helyezte őket nagyon nyomás alá, így megmutathatták, mit tudnak ilyen szituációban. Noha a felépíett támadásaik nem olyan veszélyesek, mint a kontráik, azért badarság lenne azt állítani, hogy egyáltalán nem azok. Ebben is Mahrez az egyik kulcsember, hiszen nem csak gyors, de jól cselez, valmint ő osztotta ki idén a legtöbb gólpasszt a ligában. Elképesztő a fiú, nem csoda, hogy máris szóba hozták nagy csapatokkal.

Ezen a ponton meg kell említeni Vardyt és Okazakit is, akik robbanékonyságukat itt is kamatoztathatják.

Meglátásaim szerint a Leicester könnyebben építette fel a támadást, ha a kapus, Schmeichel hosszú kirúgással hozta játékba a labdát. Ha azonban hátulról, lapos passzokkal próbálták meg építkezni, akkor középen már adódtak problémák. 

 Támadásban Simpson és Fuchs nem nagyon lépett fel, alá-vagy mögékerülő mozgásokat szinte egyálalán nem csináltak. A védőharmadban ezt ellensúlyoták a két belső középpályás visszalépései, a középpálya és a támadósor közötti területen viszont már nem sikerült ugyanezt megoldani.

Drinkwater visszalép

 Okazaki gyakran mélyen visszalépett a középpályára, pozíciója azonban a magasabban helyezkedő támadók miatt betöltetlen maradt, ami sok hosszú labdát eredményezett.

  

A széleken valamivel jobban ment nekik, lévén Okazaki sokszor belépett a félterületbe és az egyik belső középpályás is odamozgott segíteni.

Ugyanez az attitűd volt megfigyelhető bedobásnál, mind támadó,-mind védekezőrészről. Mondanom sem kell ez a megoldás megkönnyíti a labdavesztés utáni visszatámadást is(gegenpressing).

Labdás oldal túltöltése bedobásnál.

A Leicesterre egyébként a gegenpressing szituációk nem nagyon jellemzőek, hiszen a labdavesztések jobbára hosszú indítás után, megtámadhatatlan zónákban történnek. 

Hogy mire lehetnek képesek jövőre? Kulcskérdés, hogy meg tudják-e tartani alapembereiket, Legfőképpen Kantét és Mahrezt. Ha igen, akkor semmi kétségem nincs afelől, hogy jövőre még erősebbek lehetnek. Védekezésük, labdaszerzésük és kontrajátékuk az egyik, ha nem a legjobb a világon. Felépített támadásban még fejlődhetnének, de ott sincsenek kijavíthatatlan hibák. És akkor a futballtörténelem egyik legnagyobb sztorija akár tovább is íródhat...